Pénz

Egy ideje volt néhány ötletem a pénz szerepéről a modern demokráciákban, ezek az amerikai lobbibotrány kapcsán ismét aktuálisok lettek.

Egyértelmű, hogy egy modern demokráciában összefüggés van a pénz és a politikai befolyás között. Egy kampány sikere függ a rá költött pénz mennyiségétől. Több pénzből több és hatékonyabb reklámot lehet elhelyezni, valamint jobban fel lehet mérni, hogy a szavazók mit akarnak hallani. Ez azzal jár, hogy nagyobb politikai hatalommal bírnak azok a cégek vagy magánszemélyek, akiknek sok pénzük van. Bár a rendszer fenntartja az egyenlőség látszatát (mivel minden szavazat ugyanannyit ér), ezek a csoportok határozzák meg, hogy mely politikusok kerülnek a nyilvánosság elé, és hogy milyen hatékonyan vannak hirdetve.

Ez nem jó, mert politikai befolyásukat nyílván arra használják fel a gazdag cégek/személyek, hogy számukra kedvezőbb döntések szülessenek, ami azzal jár, hogy nagyobb közösségek érdekeit nem veszik a kellő súllyal figyelembe a politikai szereplők.

Mit tehetünk ez ellen?

A kampányok szabályozása elsőre jó ötletnek tűnhet, de egy szabad országban túl sokféleképpen lehet megkerülni egy ilyen szabályozást. Nem lehet szabályozni, hogy ki és mennyi pénz adhat, mert sok csatornán keresztül lehet a kampánynak pénzt juttatni. Nem szabhatunk felső határt a kampánypénzeknek, mert bárki támogathatja hirdetéseivel egy jelöltet a hivatalos kampányától függetlenül. Némi szabályozás azért nem ártana, például a kampánypénzek teljes pénzügyi átláthatósága.

Az USA-ban nemrég indult egy mozgalom, ami lehetséges megoldást nyújtana erre a problémára. Ez a Clean Elections, avagy Tiszta Választások, ami önkéntes jelentkezésen alapuló, állami támogatásokkal működő kampányfinanszírozási rendszert jelent.

Először a jelöltnek össze kell gyűjtenie megadott számú, csekély lakossági támogatást, ami mutatja, hogy van támogatottsága. Ezután a jelölt megfogadja, hogy nem fogad el több támogatást a magánszférából, cserébe az állam ad neki kampánypénzt. Ha az ellene induló jelöltek sokkal több pénzzel rendelkeznek mint a “Tiszta jelölt”, akkor további pénzt is kaphat az államtól. A rendszer erőssége az, hogy az önkéntesség miatt sokkal szigorúbb normákat lehet megszabni. Ami egy másik esetben etikátlan, de legális lenne, azt itt be lehet tiltani, ezzel sok kiskaput be lehet zárni. Emellett az, hogy az jelölt “tisztán” indul, egy márkaként vagy védjegyként is működhet, ami felhívja a választók figyelmét arra, hogy ennek a jelöltnek kevesebb rejtett elkötelezettsége van.

Nem csak a politikusok oldaláról lehet megközelíteni a problémát, az embereken szemléletén is lehetne változtatni. Úgy érzem, hogy a nép politikai tudatossága nagyon alacsony. A legtöbben a kevés könnyen hozzáférhető (mainstream) médium valamelyikéből nyerik az információjukat, és azt a legtöbbször névértéken veszik, nem mérlegelik kritikusan. Ez baj, mivel nincs elfogulatlan nézőpont, és ha nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen szűrőkön es erősítőkön keresztül kapjuk az információinkat, akkor nincs esélyünk arra, hogy tárgyilagos képet formáljunk a világról.

A politikai tudatosság és a kritikus szemléletmód terjesztését azért tartom különösen fontosnak itthon, mert az előző politikai rendszer(ek) alatt nem alakulhattak ki, így itthon még rosszabb a helyzet, mint egyes nyugati társainknál. Valószínűleg valamilyen alulról-szervezett, civil mozgalommal lehetne terjeszteni ezeket az elveket, nagy hangsúlyt fektetve a politikai pártatlanságra.