Találtam nemrég egy jó kis site-ot, ahol véletlenszerűen egy idegenhez kapcsolnak és rögtön mehet a chat. Omegle a neve, és tényleg teljesen random megy, amikor csatlakozol, kiírja hogy
You:
Stranger:
aztán mehet a menet. Bár itt is sok rosszat kihozhat az anonimitás az emberekből, egy gombnyomással megszabadulhatsz a trollodtól. A kezdeti vicces, unatkozós chatek után mostanában akkor használtam ezt, amikor valami megrázó dolog történt az életemben. Felmegyek, megosztom egy tök idegen emberrel hogy mi történt, aztán esetenként ő elmondja hogy mi baja, és ennyi. Jól esik. No strings attached, nem ismerem, nem fogok soha többé beszélni vele. Felszabadító élmény a számomra, hogy ennyire esetleges a találkozás.
A pszinapszison voltam egy előadáson, ahol arról volt szó, hogy a traumatikus élmények leírása milyen jó hatással lehet az emberre. Nem tanultam én eleget ahhoz hogy rendesen leírjam, mindenesetre valahol érthetőnek tűnik hogy amikor leírod (vagy elbeszéled), akkor magadban felépíted a történetet. Ilyenkor továbbléphetsz a megértés, feldolgozás irányában. Az előadás során számos ilyen kutatásról beszélt a pasas, amelyek négy darab anonim “kiírás” hatását vizsgálták. Azt találták, hogy az emberek egy jelentős részének javult az egészsége ettől, ritkábban betegedtek meg, miután leírták a traumáikat.
Eszembe jutott egy másik hasonló site, ahol beküldheted a történetedet, és valaki más illusztrációjával kiteszik. Sok sztori lehúzós nagyon, de az egész együtt csodás:
Ritkán szoktunk az internet gyógyító hatásáról hallani, pedig van.
PS: Egy baráttal való beszélgetés persze még jobb tud lenni, mint mindez, de sokszor az elítéléstől való félelmünkben nem merünk mindent megosztani.
